2018. május 27., vasárnap

Feketében járok...

Sziasztok!
Tudom, hogy eltűntem, igazából felesleges lenne magyarázkodnom. Nem volt se ötletem, se időm a blogra, viszont igyekszem visszatérni, mert nagyon fontos lett nekem ez a hely. A minap néztem egy videót, ami kiverte nálam a biztosítékot, most erről olvashatjátok a véleményemet.


A videóban kettő fiú mondta el a lányok öltözködéséről a véleményét. Magával a véleményekkel nem volt gondom, és egész normálisaknak tűntek a fiúk, de amikor a full fekete öltözködéshez értek, hát ott felforrt az agyvizem. Nem vagyok az az ember, akit nagyon érdekelne, hogy ki hogy öltözködik, akár "kurvásan", akár nem, az én véleményemet nem ez fogja meghatározni.

"Öltözéke nagyon jól mutatja milyen az ember, milyen fajta (szerk. ha valaki tudja, hogy mire gondolt itt a "fajta" alatt, annak nagyon megköszönném, ha leírná nekem megjegyzésbe, mert gőzöm sincs róla), milyen beállítottságú, stb. És amúgy azt figyeltem, hogy aki full feketében van, én is szoktam full feketében járni, persze, de nem minden nap. És az aki minden nap úgy tolja, az ilyen negatív, pesszimista, semmi se jó, nem örül semminek, mindennel baja van. Ezt úgy tudom elképzelni, hogy suli után hazamegy, zabál valamit, leül tanulni kilenc, tízig, néz egy részt a sorozatából, azt elmegy aludni a pics@ba." 

Egy átlagos szettem.
(Lehet a képen kéknek látszik, de minden fekete)
Ez egy vélemény, elfogadom. De ennyire általánosítani egyáltalán nem kell. Mint említettem, az esetek 98%-ában feketében vagyok, és egyáltalán nem tartom magam negatív, pesszimista embernek. Aztán az utolsó mondat volt az, amire azt kellett mondanom, hogy oké, itt stop. 

Magamból kiindulva, hazaérek, eszek, beszélek anyukámmal/öcsémmel, tanulok, aztán találkozok valakivel. Nem biztos, hogy azért, mert aki feketében érzi jól magát, máris depressziós, vagy hogy a srácok szavaival éljek, "pesszimista".

Nem a ruha teszi az embert. Utálom az általánosítást (bár én is szoktam, de igyekszem kerülni), és nem. Ez nagyon nincs rendjén, hogy kinézet alapján ítélkezünk.

Nem egyszer jött már velem szembe ez a fekete ruha "probléma". Egyszer etikán is erről beszéltünk, és egyedüli feketében járó emberként elég kínosan éreztem magam, ugyanis ugyanilyen szavakkal beszéltek erről az öltözködési formáról. De, hogy osztálytársaim szavait idézzem:

"Ez nem igaz. Mert Patti is mindig feketében jár, és nála nyitottabb, segítőkészebb, beszédesebb emberrel én még nem találkoztam."

A ruha az ruha. Ne ítéljünk már el valakit pont a ruhája miatt! Sőt! Egyáltalán ne ítélkezzünk, mert nincs jogunk hozzá! Tudom, hogy ez sose fog megvalósulni, de remélem hogy egyszer visszacsökken az ilyen vélemények száma.

A két fiúnak meg csak annyit üzennék, ha valami csoda folytán olvasnák a soraimat, hogy ez nem ellenetek irányult, hanem a véleményetek ellen. A videó többi részével nincs bajom. 

2 megjegyzés:

  1. Szia. Én is nap mint nap találkozok ezzel a problémával, mert én is 7-ből 7 napon feketében járok. És folyamatosan megkapom, hogy miért járok feketében. Már megszoktam szóval nem foglalkozok már vele.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Én se szoktam különösebben foglalkozni ezzel a dologgal, de annyira kikívánkozott már belőlem ez a véleményem, hogy muszáj volt megosztanom itt.
      Puszi: Rowena

      Törlés

Apró-pókok