2018. január 14., vasárnap

Novella #1 - Megyek

Sziasztok!
Még sosem osztottam meg egy novellámat se, de most úgy gondoltam megpróbálkozunk ezzel is. Max, nem csinálok belőle rendszert. Kommentbe szívesen várom az észrevételeket, tanácsokat!
Jó olvasást!





Bevágom magam után a bejárati ajtót, és kirohanok a szakadó esőbe, ami nem úgy tűnik, hogy egyhamar eláll. A gondlatok a fejemben úgy kavarognak, mint valami veszett nagy tornádó, és bárhogy próbálom leállítani őket, ők csak hangosan kiabálnak ezzel megőrjítve engem. Megyek. Igazából fogalmam sincs merre, csak megyek. Távolodok a házunktól, elhagyom azt a kisboltot, ahol mindig a kenyeret vesszük. Elhagyom a kocsmát, ahová az itteni emberek nagy része oly sokszor betéved. De tudom, hogy akárhová megyek, sosem érem majd el azt a helyet, ahol a gondolataim nem zaklatnak.

Az eső egyre jobban esik, már egy teremtett lélek sincs az utcákon, csak én. Elhaladok annak az idős asszony háza előtt, akinek múlt héten halt meg a fia. Benézek az ablakon, és látom őt, de arca fakó, semmilyen érzelmet nem lehet leolvasni róla. Megyek, még mindig megyek. Nem állok meg, elhagyom a játszóteret is, ahol napsütéses időkor annyi kisgyerek játszik. Visszaemlékszem azokra az évekre, mikor én is itt rohantam gyermeki ártatlansággal, majd eszembe jut, hogy mára ki lettem. 

Egy utcába fordulok be, ahol még sosem jártam, vagy ha jártam, akkor se emlékszem rá. Sötétedni kezd, így a szürkületben, és az amúgy is borult időben valami menedék után néznék. Egy kiskocsmát pillantok meg, ahonnan hangos nevetés hallatszik. Leginkább férfi társaságnak tűnt, de volt köztük nő is. Nézem őket, és egy keserű mosoly fut át könny és eső áztatta arcomon, hogy miért nem tartozhatok ilyen társaságba. 

Aztán meglátom őt. Őt, aki a fájdalom minden létező fajtáját megmutatta nekem. Megtorpanok. Nézem, de ő nem vesz észre. Jobb is így. Jobb oldaladon egy fekete hajú, barna szemű lány áll. Ő átöleli a számomra ismeretlen csajt, és fejét a vállán nyugtatja. Nyilvánvaló, hogy együtt vagytok. Nálam meg itt megtörik valami. Már nem sírok és az eső is hirtelen eláll. Futni kezdek akkora lendülettel, amin még én is meglepődök, de nem állok meg. 

Elfutok a hely előtt, és érzem magamon az emberek tekintetét. A barátai tekintetét. 

 - Minden oké? - kiáltjátok többen oda és a hangok között, a tiedet is hallani vélem. Megállok. Lassan visszafordulok, mintha valami horrorfilmben lennék. Mindenki döbbent csendben néz. Az eddigi jókedvetek egy pillanat alatt elszáll, és bennem hatalmas bűntudat kerekedik, hogy én vettem el a kedveteket. Páran szörnyülködve néztek, de nem csodálom. Rézvörös hajam kócosan omlik a vállamra, arcom kipirosodott, és a szemem is vörös a sok sírástól.

Felismer. Látom a szemén, hogy felismer és fél. Fél, hogy jelenetet csinálok. Hogy leégetem a barátai és a barátnője előtt. De nekem már ahhoz nincs erőm. Belefáradtam. Lehajtom a fejemet, és halkan, szinte suttogva mondom a választ. A választ, ami egy nagy hazugság, de nem akarom tovább folytatni a drámát.

 - Igen - mondom. Hazafelé veszem az irányt, ugyanis már a sötétség az úr. Az utcai lámpákat felkapcsolták, a szúnyogok a lámpák fényénél gyülekeznek. Hazaérek, de nem megyek be a lakásba, helyette az udvaron maradok. Előveszem a mobilomat, és megnézem kik írtak. Bekapcsolom a mobil netemet, de a szokásos semmi fogad. Lezárom az eszközt, mire az megrezzen, ezzel jelezve azt, hogy üzenetem érkezett.

A feladó ő. Az a fiú, aki fenekestül felforgatta az életemet. "Szia! Minden rendben? Találkozzunk?"

De nekem már ahhoz sincs erőm. Megalázkodni előtte. Elejtem a telefonom a vizes kőre, majd elnyúlok a hintaágyon. Egy kóbor macska is elfut mellettem. Lehunyom a szemem, és visszazuhanok az álom világomba, a kavargó gondolataimhoz.

6 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Nem volt rossz a novella, a lényeget átadtad, jó volt olvasni. Csak egyetlen problémám van: hogy igazából nem szól semmiről. A novelláknak az a lényege, hogy a főhős életéből kiragad egy fontos momentumot, ami fordulatot hoz, legyen az jó, vagy rossz. De ebben ez nem volt meg. Ha például a lány öngyilkos lett volna (ahogy azt amúgy vártam :D), akkor máris meglett volna az a fontos momentum. De igazából nem is kell annak lennie (csak én vagyok ilyen morbid), de bármi más is történhetett volna. Csak ez volt a baj vele. Szerintem próbálkozz tovább, mert egyébként jó lett, és próbálj olyan eseményt kiragadni, ami sorsfordító. ;)
    Üdv: Vivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      A fontos momentumokkal mindig az a bajom, hogy abból generálok egy másik fontos momentumot és megint, és a végére már nem novella. :D De, köszönöm a tanácsot, máskor igyekszem így csinálni.
      Puszi: Rowena

      Törlés
  2. Szia!
    Nagyon tetszett a novellád, bár abban egyet kell értenem Vivivel, hogy tényleg bedobhattál volna egy nagyobb csavart a végére. Ennek ellenére remekül megragadtad a hangulatát, teljesen bele tudtam élni magam a lány helyzetébe. És még rövid is, amiért külön jár a gratula!:) Nekem valahogy mindig nehéz ilyen röviden, mégis velősen írnom... A fogalmazásod alapján pedig azt is hihettem volna, hogy nem ez az első novellád, olyan jól bánsz a szavakkal <3
    Szóval, szerintem egyáltalán nem érdemes ennyivel abbahagynod. Remélem, még olvashatjuk a történeteidet. Sok sikert a továbbiakban! Gyakorolj sokat, és ez csaj jobb lesz;)
    Maja <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon jól estek a szavaid, mindig félek olyan embereknek megmutatni az ilyesfajta műveimet, hiszen én sosem érzem egész jónak.
      Nem az első novellám, de az első olyan novellám, amit publikálok itt a neten.
      Én hosszan nem tudok írni, általában rövidke alig 1000 szavas irományokat tudok összehozni. :D
      Neked is sok sikert!
      Puszi: Rowena

      Törlés
  3. Sajátos - lehangoló - alkotás, de szépen egyben van. Röviden! Bár a karácsonyi Szi-A Merengő ideje lejárt, ám lesz még ilyen. Ha szeretnéd megmérettetni magad, legközelebb kapcsolódj Sziporkáink kihívásába! Ha szeretnéd megmutatni magad (és Pest-közeli bázisod van), üzenj!

    Várunk szeretettel!

    (Jelenleg négy soros rímeket lehet küldeni, de jönnek a novellák újra hamarosan.)

    Üdvike: Szi-A

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kommented, majd talán egyszer. :D
      Puszi: Rowena

      Törlés

Apró-pókok