2017. december 16., szombat

Kósza gondolatok #3 - Egy eltemetett barátság margójára

Sziasztok!
Nem nagyon tudok mit ide írni bevezetőnek, mivel a cím szerintem sokat elmond. Remélem veletek nem fordult ez a helyzet elő.


Van az a mondás, hogy az ember nem tudja mije van, míg el nem veszíti azt. És igazat kell adnom ennek a mondásnak. Én sem tudtam, míg el nem vesztettem a legjobb barátnőmet. Hiányzik, a sok hülyeségünk, hogy annyit nevettünk, hogy bármit megosztottunk a másikkal, hogy bíztam benne. Hogy ráírhattam, hogy fussunk össze és kérdés nélkül jött. De ez elmúlt. 
Megismerkedett a párjával és azóta én nem létezem. Ennek már több hónapja. 

Sokszor jut eszembe. Legszívesebben visszapörgetném az időt és másképp csinálnám a dolgokat. Nem vagyok féltékeny. Egyáltalán nem. Csak látom mennyit változott a volt legjobb barátnőm és nem jó irányba. Bármennyire is azt hiszi, hogy jó irányba.

Próbálom elfelejteni, de annyi évet nem lehet kitörölni. Örülök, hogy boldog. Örülök, hogy él. Csak azt sajnálom, hogy már nem tartozom az életébe. Néha még beszélünk, de az már nem a régi. Mi lett azzal a lánnyal, aki elvolt az álomvilágában?

Aki mindent megtett volna azért, hogy megtartsa önmagát? Mi lett azzal a lánnyal, akit a legjobb barátnőmnek hívtam? Felnőtt? Lehet. 

Én sem vagyok hibátlan. Sokszor bunkóztam, holott nem érdemelte meg. Sokszor nem gondolkodtam, mikor valamit a fejéhez vágtam. De tudta, hogyha bármi van, én ugranék érte.

Néha még eszembe jut, de egyre kevesebbszer. Már nem tudok a helyzettel mit kezdeni. Már...nem tudok semmit se tenni. Ennyi volt. Ennyit a barátságról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése