2017. április 20., csütörtök

Első görkoris esésem

Sziasztok!
A mai bejegyzésben az első görkorcsolyás esélyemet fogom elmesélni, mert az annyira vicces volt, hogy hihetetlen. Ezek a történet mesélős rövidebbek lesznek, de szeretnék ilyeneket is megosztani az oldalon, hogy picit jobban megismerjetek.
Egy borongós, áprilisi napon, mikor már alapból fáradtabb voltam, mint kellett volna, kimentem, hogy guruljak egy kicsit. Ez mind szép is lett volna. Öcsémmel versenyeztünk is, hogy ki  a gyorsabb, de ő hamar elfáradt ezért hazament. Én lent maradtam és egyre nagyobb lendülettel róttam az utcát.

Már én is éreztem, hogy fáradok, de a zene a fülemben arra biztatott, hogy menjek még, nem lesz semmi baj. Aha, hogyne. Elhatároztam magam, hogy ez lesz az utolsó köröm, ezért még nagyobb sebességgel gurultam le a kicsit lejtős helyen.

Ekkor a lábam elém siklott, mire én visszarántottam magam a helyes testtartásba, de akkor a bal lábbal elém ment és elemelkedett a talajtól és egy lábon gurultam tovább. De akkor már tudtam, hogy esés lesz a vége, és úgy is lett. A lábam kifordult alólam, és borultam. A kezemmel próbáltam tompítani az esést, de a lábammal nem tudtam mit kezdeni.

Éles fájdalom hasított mind a két térdemre, de én gyorsan felpattantam, majd kiálltam a füves részre. Viszont ekkor elkezdtem szédülni, az ijedtségtől a könnyek kifolytak a szememből, én meg kétségbeesetten hívtam fel az öcsémet, hogy jöjjön értem, mert nem tudok hazamenni.

A tanulság. SOSE menj gyorsan görkorival, ha nincs védőfelszerelésed!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Apró-pókok